Hogy lehet használni a ChatGPT-t a városvezetésben? (Dr. Nemény András, Szombathely)

Felébred-e egy városvezető hajnal háromkor? Hogy duzzasztott új tavat egy hód a budapesti XV. kerületben? Mit adott nekünk az EU? Mit érdemes kezdeni az élet végességével?

Megbeszéltük Dr. Nemény Andrással, Szombathely polgármesterével.

Transcript

Tüttő Kata vagyok, Budapest városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettese, az Európai Unió önkormányzati parlamentjének, a Régiók Bizottságának a tagja. Az MSZP önkormányzati politikusai már több mint két évtizede. Ez itt a Katapult, az első podcastem, ez az első adás, és remélem, nem is az utolsó. Nekem az önkormányzatiság a szívügyem. Szeretném megmutatni azt, hogy mennyivel több az önkormányzat, meg az önkormányzati vezetők, mint a napi kátyú-útfelújítás és körforgalmakról való gondoskodás, vagy az, hogy le van-e kaszálva a szomszéd mező. Én azt gondolom és el is szoktam mondani, hogy az önkormányzatiság Magyarországon a demokráciának egy nagyon-nagyon fontos pillére maguk az önkormányzatok, a demokrácia fontos tartalékai, ahonnan egyszer majd újjá lehet építeni ezt Magyarországon. Úgyhogy ez a beszélgetéssorozat arra tesz kísérletet, hogy ezt a hipotézisemet igazoljuk, hogy meg tudjam mutatni, hogy milyen vezetők vezetik a különböző településeket, városrészeket, hogy milyen innovációs képesség van bennük, és micsoda nagy tartalékot jelentenek Magyarország számára. Az első vendégem, beszélgetőtársam, dr. Nemény András, Szombathely polgármestere 2019 óta, és egy nagyon friss kutatás szerint elég sikeres polgármester. Nyilván sikert sokféleképpen lehet meghatározni. Én önkormányzati vezetőként is sikeresnek látom, hiszen jól vezeti a városát, de ami még fontosabb, hogy azok, akik ott élnek a településen, Szombathelyen ezt úgy látszik, szintén így látják, mert hogy a kutatás szerint a választani tudók és akarók közel kétharmada szívesen látná őt továbbra is polgármesterként. Ez a podcast nem elsősorban közvélemény-kutatásokról fog szólni, nem is az útfelújításokról, inkább arról, hogy milyen vezetők vezetik ezeket a településeket, hogyan gondolkoznak, hogyan kezelik a stresszt, milyen más utat tudnak mutatni. És hogy miért fontos az, hogy milyen színű polgármestere van egy településnek. Nemény Andrással mi az MSZP politikusai vagyunk már nagyon-nagyon régóta, és nem titok, hogy nagyon-nagyon sokat beszélünk egymással. Vezetőként is beszélünk egymással, politikusként is támogatjuk egymást, úgyhogy ez a mai beszélgetés egy kicsit olyan lesz, mint ahogy mi szoktunk egymással beszélgetni, csak most ezt a nyilvánossággal is megosztjuk. És ha már így. Mert hogy miért fontos az, hogy beszélgetünk mi polgármesterek egymással? Pont tavaly Párizsban egy finn település Lachti polgármesterével volt egy hosszasabb beszélgetésünk, nagyon hasonló problémák vannak, bár ugye mégiscsak más, de a napi szinten vezetőként hasonlók. És kicsit beszélgettünk arról, hogy mi a mi feladatunk, mint helyi vezető. És abban maradtunk, hogy igazából a munkánk egy jelentős része az abból áll, hogy gondolkodunk. És megkérdezte tőlem, hogy igen, ha a munkánk egyik legfontosabb része az, hogy gondolkodunk, akkor mutassam meg a naptáramban, hogy hol a gondolkodással dedikált idő. És amikor megnézem a naptáramat, akkor ugye kiderül, hogy tele van mindenféle programmal, de az egyik legfontosabb feladattal, hogy kicsit gondolkodjunk a napi problémákon túl a jövőről, erre nem volt dedikálta, és azóta én ezen változtattam. És nekem a legegyszerűbb gondolkodni úgy, ha közben gyalogolok. Gyalogolok a városban, gyalogolok a természetben. Mi erről beszélgettünk. Nem tudom, mi tegeződünk, hiszen az elmúlt 20 évben is tegeződtünk, úgyhogy most is ezt fogjuk tenni. András, neked ez hogy jelenik meg? Van a naptáradban kijelölt gondolkodási idő?

- Hát így nincs, de nekem is a gyalogláshoz kötődik, egészen pontosan a kutyasétáltatáshoz. Nekem az az én időm, a kikapcsolódó időm, és ha az ember ilyenkor kikapcsolódik, akkor elvileg nem kéne gondolkoznia, de akkor szoktak azok a gondolatok jönni, amelyek a mindennapi problémákon túlmutatnak, és szeretem is ezt az időt, mert tudom, hogy ilyenkor áll össze a fejemben sok minden, ami máskor nem, hogy tudok egy másik nézőpontot találni, ami szerintem az egyik legfontosabb a polgármesterségben, hogy mindig találjunk egy másik nézőpontot, ne csak azt a mindennapi nyomort, amiben mindig benne vagyunk, mert hogyha ott vagyunk a hullámzás közepén, akkor maximum csak azt tudjuk megélni, hogy ide meg odadob minket, és azonnal hogyan tudunk reagálni, de azt nem látjuk, hogy hogyan tudunk utána hajózni azon a vízen. Szóval, hogy ez kell, és nekem ez az idő ezt hozta.

- És amikor gondolkodsz a városod jövőjéről, Szombathely jövőjéről, akkor mi van a fejedben? Mert ugye amit én látok, azért sok minden valamiről kell. Ugye változik, változik a népesség is.

Van egy elvándorlás. Nem tudom, hogy Szombathelyről inkább mennek-e Ausztriába vagy Budapestre. Nem tudom, ott vannak-e a fiatalok, és ott maradnak-e, hogy gondolkoznak. Látjuk, hogy egyre több a 65 év feletti polgárunk, aki egészen másképp akarja használni a várost, más igényeik vannak. Nyilván az is fontos része a gondolkodásnak, hogy az Európai Unió keretein belül gondolkozunk mi. Remélem, hogy te is.

- Természetesen. Én azt gondolom, hogy kicsiben kezdődik minden. Tehát, hogy amikor arról beszélünk, hogy hazaszeretet, akkor az ott kezdődik, hogy valahova születünk, az a mi szülőföldünk, és hogy az a kötődés, hogy kialakuljon, az egy első lépésként természetes dolog, de ezért aztán később tenni is kell. Tehát amikor én a várost járom kutyasétáltatás közben, mert az benne van a városban, a szívében, ahol élek, akkor azon is gondolkozom, hogy miért szeretnének itt élni mások, hogy hogyan maradnak itt a fiatalok. És ez nagyon-nagyon összetett probléma, mert könnyű azt mondani, hogy élhető városban szeretnénk lenni, de látjuk a mát, de kell néznünk az 5-10-15 év múlva lévő időszakot is, azt is, amikor már biztos, hogy nem leszek polgármester, viszont a ma döntései meghatározzák azt, hogy mi lesz 10-15 év múlva. Mondok egy ilyen tréfásnak tűnő gondolatot, ami egyébként még nem adaptálódott szerintem sehol sem, hogy annyira más lesz a munkaerőpiac 10-15 év múlva egyszerre meg fognak szűnni azok a szakmák, amik most vannak. És hogyha egy város nem gondolkozik előre, és nem találja ki azt, hogy mi lesz az ő jövőképe ebben, mondjuk akár gazdaságpolitikában, vagy milyen cégeket akar idehozni, és mondjuk, hogy mi egy autóipari környezetnek kitett város vagyunk. Ha csak abban gondolkozunk, akkor a mostani folyamatokat látva hosszú távon ennek vesztese lesz a város, tehát muszáj portfóliót bővíteni, muszáj más cégeket idehozni annak, amiben hiszünk, hogy hosszú távon is jók lesznek mondjuk, mi az egészségiparban gondolkozunk, és odatelepíteni kutatás-fejlesztést, most sorolhatnám.

- De mesélj erről egy kicsit többet! Tehát az egészségipar mi az, amiben gondolkodik, mi az, amit láttok?

- Hát azt látjuk, hogy autóiparral kezdve, hogy ott is van egy átállás az elektromos autógyártásra, és míg most nagyon sok munkahely van, ami egyszerűbb munkát feltételez, már azok a cégeink, amelyek átálltak félig-meddig elektromos autógyártásra, nagy gyáregységeket építenek kevés munkaerővel. Tehát az automatizáció bizonyára ezt fogja hozni, ami egy nagy társadalmi változást is hoz, azt ha kicsit mindig távolabb nézzük, akkor azt is látjuk, meg fog változni összegészében, hogy mondjuk mennyit dolgozunk egy héten, milyen hasznos tevékenységet végzünk azon túl. Na, ezek azok a dolgok, amikről egyébként sose beszélünk szinte a hétköznapokban, merthogy válságválságot követett az elmúlt négy évben és mindenképpen túl akart élni, de én abban hiszek, hogy menedzselni kell a mindennapokat, és kell menedzselni mellette ezt a 10-20 évet, és az egészségipar az valójában egy olyan szektor, amiben azt gondolom, hogy hosszú távon is van jövőkép. Ez nagyon széles spektrumot fed le, tehát nekünk van egy jó megyei kórházunk, amire lehet alapozni. Van egészségügyi, főiskolai egyetemnek kihelyezett szakja. Vannak olyan cégeink, akik szívesen gyártanak akár egészségipari termékeket is. És hogyha egy cég itt találja meg a jövőképét, és azt látja, hogy hosszú távon érdemes maradni, akkor mindig itt fog fejleszteni, és akkor azt látjuk a kevesebb munkaerő igénnyel is, de hogyha itt lesz, az behozza a többi céget, beszállítókat, sorolhatnám. Az pedig egy elvárás lesz onnantól kezdve, hogy akik itt akarnak hosszú távon maradni a városunkban, azok egy élhető városba szeretnének, ahol nem csak a klasszikus utak, járdák vannak rendben, meg a zöld környezetben tudnak élni, hanem amit mondjuk egy gyereket egy családalapításnál el tudják képzelni, hogy az óvodától egészen az idős korig, ha a szüleit idehozzák, tudjanak normális, méltó körülmények között élni. És ezt a teljes spektrumot próbáljuk mi a napi munkánkkal lefedni. Tehát igazából erről szól kicsiben is, meg nagyban is az életünk.

- Fiatal felnőtt lányaid vannak, idehozom, mert szoktad őket mutatni a közösségi oldalon is. Szerinted ott maradnak, vagy itthon maradnak a városban, vagy mi kell ahhoz, hogy ők itthon maradjanak?

- Ha nem maradnának itthon, akkor lehet, hogy én lennék az oka, mert ugye egy polgármester az nagyon meghatározó abból a szempontból, hogy a hozzátartozóinak nehéz úgy létezni egy városban, hogy ne valamilyen módon az ő kapcsolatrendszerén keresztül így vagy úgy befolyásolja az életüket, és ők elég önállóak, akik nem szeretik ezt a típusú befolyásoltságot, de velem együtt nagyon szeretik a várost, tehát alapvetően itt képzelik el az életüket. A kisebbik lányom épp most fog jönni Budapestre, most érettségizett és itt fog tanulni az ELTE-n. Én azt remélem, hogy vissza fog majd jönni. Pont azért dolgozok, hogy az ilyen gyerekek, mint a saját gyerekeim is abból induljanak ki, hogy ők, ha elmennek, akkor tanulnak, tapasztalnak, de visszajönnek. Ehhez nagyon sok minden kell. És azt gondolom, hogy az is egy szempont, hogy egy olyan városba jöjjenek vissza, ahol azt érzik, hogy a levegő szabad, hogy tudnak kreatívan gondolkozni, hogy a saját teljesítményükkel tudnak elérni eredményeket, és nem valami mástól függ, ami akár legyen az állam, vagy mondjuk egy kormányzó párt, vagy lehet másfajta determináltság is az életük, hanem hogy ők diplomás, tanult, sok munkát végzett nőként tudjanak a saját városukban is, ha akarnak érvényesülni. Ez az egyik legfontosabb feladatom. Nyilván nem a saját gyerekeimre vonatkoztatva, hanem minden gyerekre.

- Volt olyan döntésed, amire ők hatottak? Akár közvetlenül is, amíg megváltoztattál egy döntést azért, mert azt mondták, hogy apa, ez így nem jó.

- Hát olyan konkrét példa, amikor beszédet mondok, le szoktam tesztelni az éppen otthon levő gyerekekkel, és amikor azt mondják, hogy ez egy kicsit sok, vagy ez egy olyan öntömjénező rész, úgy érzi, hogy a legutóbbi beszédemben volt egy ilyen, azt mondta, hogy ez elég öncélú ez a rész, akkor azt én elfogadtam, és ki is vettem. Először érvelni akartam, hogy ne, de aztán rájöttem, hogy oké, megérvelem itt neki, de majd a beszédhallgatóknak már nem tudom megérvelni, úgyhogy kivettem. De máskülönben is van olyan, amikor azt mondják valamire, hogy ez egy kicsit ciki, akár mondjuk a közösségi médiában való megjelenés tekintetében, hogy ilyen kedvesen mondta legutóbb a nagyobbik lányom, hogy az Instagramot nem neked kéne csinálni, a képeket feltenni, mert hát van olyan kép, ahol eltűnik a fél fejed, és ezt nem is veszed észre, de nem várható el tőled ezt, hiszen ez teljesen mást csinálsz. Szóval, hogy hallgatok rájuk a mindennapokban, és igen érdekel a véleményük a nagyobb folyamatokban, és követik az eseményeket, a nagyobbik lányom kimondottan figyel mindent, ami közélettel kapcsolatos, nemcsak város, hanem országosan is, sőt nagyobb kitekintésben, európai uniós viszonylatban is, az OTDK-t is erről írta, legutóbb egy összehasonlító elemzést európai uniós ország vonatkozásában, és igenis érdekel a véleményem, de ők is megkérdezik az én véleményemet. Tehát én is végighallgattam az előadást, mondtam róla valamilyen véleményt, elmondtam, hogy én mit kérdeznék, és aztán az egyik kérdés az pont az volt, amit én kérdeztem volna, úgyhogy van egy kis becsületem is ebben.

- Ugye két lányod van, és ha valakik nagyon hiányoznak szerintem a magyar közéletből, azok a nők.

És bárhova nézek, bármilyen szintre legyen az a miniszterek között, ahol ugye már egy nő sincs, de ha megnézem az országgyűlési képviselőket, akkor ott is csak elvétve találunk nőt, de nem jobb a helyzet a városok szintjén, sem a polgármesterek között, akár a testületekben sem. Budapesten sem sokkal jobb. Szoktál azon gondolkozni, hogy mit lehetne azért tenni, hogy több nő legyen a közéletben?

- Egyik legnehezebb kérdés. Amit én polgármesterként tudtam tenni, hogy nálunk a cégvezetőknek nagy része nő. Most már szinte döntött talán kétharmada is. És kiváló munkát végeznek. Másképp gondolkoznak sok esetben, mint ahogy én vetnék fel egy problémakört, és a megoldási javaslatok is mások. Nem feltétlenül azért, mert nők, csak egyszerűen más az élettapasztalatuk sok esetben, és énnekem ez nagyon tetszik. Tehát azt gondolom, hogy sokkal több nő kellene. Most a közélet az nyilván egy másik kérdés, mint egy cégvezetés. Oda kell, azt gondolom, ami belső késztetés is, és ez nem alakul ki, merthogy a feltételek nem olyanok. Nálunk is a közgyűlésben mindössze két nő van, egyik a mi frakciónkban, másik a Fidesz frakcióban, és látom, hogy milyen sok munkát végez, a mi frakciónkban lévő nőt kimondottan látom a tanácsnak azt, hogy Bokányi Adrienne, tehát kimondottan sokat és jól dolgozik, és olyan perspektívát hoz be ő is a gondolkodásunkba, ami nincsen benne másképp. Tehát én hiszek benne, és szeretném, hogyha többen lennének, ha több jelentkező lenne, akkor az jó lenne. Sajnos kevés a jelentkezés. Valószínűleg itt kell valamit tenni, amiben nincs nekem egyelőre jó.

- Valószínűleg azt kell megértsük, hogy miért. És azért ebben szerintem elég sok fogódzónk van. Tehát, hogy amennyire kiszámíthatatlan a belpolitika Magyarországon. Amennyire nem egy nyilvánvaló, hogy mi az odavezető út, nem egyértelműek a szabályok, és nincs kivezetés, és egyet biztos nem ad biztonságot, viszont rengeteg stresszt. Nyilván ezeken érdemes változtatni ahhoz, hogy több olyan ember is bejöjjön, aki nem ennyire kalandvágyó. Azért az elmúlt négy évünkről nagyon sokat beszéltünk, nem volt egyszerű, ugye. Tehát megválasztottak minket 2019 októberében, és néhány hónap múlva megérkezett a pandémia. Aztán az energiaválság, a háború, tehát nem nagyon volt olyan pillanat, amikor azt mondtuk volna, hogy na, mindent úgy csinálunk, ahogy szoktunk, ahogy meg van írva a tankönyvekben, mert sokan jönnek ezzel, hogy ugyan már ez a város üzemelteti, és ezt meg kell tanulni, aztán a kátyú az ugyanolyan mindenhol. Én is szoktam ezzel vitatkozni, hogy vezetőket választunk, és olyan vezetőket, akiknek van ötlete, eszközzel megközelít, problémamegközelítési képessége, probléma szeletelési képessége, hogy váratlan helyzetekre reagáljon. És itt is el szoktam mondani, hogy szerintem egyáltalán nem mindegy, hogy az az eszközrendszer, amihez az ember nyúl, az milyen. És itt válik ez szerintem nagyon egy konzervatívabb gondolkodású, egy jobboldali vezető és egy baloldali vezető. És én erre szoktam példát hozni Budapestről, mindig elmondtam, hogy amikor a kormány stadionokban gondolkozik, és úgy látja a várost, mint egy nagy sportpálya alapanyag, mi meg azt mondtuk erre, hogy szerintünk az egészségügy az legalább olyan fontos, és egy egészséges Budapest program az talán oda kell, hogy kerüljön a stadionok mellé. Ugyanígy amikor ők úgy döntöttek, hogy egy kínai magánegyetem épüljön közpénzből. Mi azt mondtuk, hogy értjük, de van egy komoly lakhatási válság Budapesten, és ugye diákvárost kellene építeni. Amikor ők megemelték hétszeresére a gáz árát, akkor akármilyen nehéz helyzetben is voltunk, a Fővárosi Önkormányzat rezsitámogatást adott. Hogy miközben megszűnt az Országos Érdekegyeztetés, Budapest azt az utat választotta, hogy mi létrehoztunk egy érdekegyeztetést és a válságban nem munkahelyeket szüntettünk meg, hanem az volt az első, hogy a munkahelyeket megtartsuk, béreket emeljük, bérmegállapodást kössünk. Mind a ketten MSZP-s vezetők vagyunk. Hogy jelenik meg neked a vezetésben az, hogy mitől vagy te más, mint az előbb. Mondjuk volt már szocialista polgármestere Szombathelynek, de az elődöd nem az volt.

- Igen, hát mind abból, amit elmondtál az jutott eszembe, hogy ezeken a válságokon túl egy kép ugrott be, hogy nálunk volt még ráadásul egy tűzvész is. Fölgyulladt a szeméttelep rá, és az a pandémia utolsó időszakában volt, amikor még bezártság volt, nem szabad kimenni, de hát egy ekkora nagy tűz a városban az embereket óhatatlanul is kicsalogatja a lakásaikból, és hogy nincs információ, nem tudják, hogy mi lesz. És az én első dolgom az volt, hogy odamenjek, és onnan ilyen élőben tudósítsak. Minden, amit megtudtam, mögöttem a tűzoltók oltották a tüzet, és elmondtam, hogy a szélirány az milyen, nem kell félni, mert nem megy arra, és hogy mindenki menjen haza, mert egyébként nem azt mondtam, hogy nincs itt semmi látnivaló, hanem ez a látnivaló, amit én látok, ennél közelebb úgysem jöhet senki sem, mert le van zárva minden. Uraim vagyunk a helyzetnek, én pedig mindent el fogok mondani, hogy mi történik. És ezt el is hitték, merthogy a Covid idején is mindig mindent elmondtam minden héten, mert szerintem az egyik legfontosabb az, hogy komolyan kell venni azokat az embereket, akikért felelősek vagyunk abból a szempontból is, hogy minden információt kapjanak meg, amit én megkapok, azt ők is megkapnak. És ez szerintem az első különbség a korábbi időszakhoz képest, meg a kormány gondolkodásához képest, merthogy ők a nincs itt semmi látnivaló, majd mi megoldjuk, csakhogy ez szerintem nincsen rendben. És az embereknek igénye volt erre. Főleg abban a helyzetben, amikor a vírus első időszakában egy ismeretlen vírus jön mindenki félelemmel teli és mindig gyanakodással is teli ebben az esetben, hogy nem mondanak igazat, konteókat gyárt mindenki. Szerintem egy nagyon komoly bizalmi tőkét épített ki, úgyhogy erre lehetett alapozni a későbbiekben is. Meg talán az is, hogy sok esetben jó volt a megérzésünk, és ez is egy nagy különbség, hogy egy ellenzéki város az tud gondolkozni úgy is, hogy kreatívan kipróbálni dolgokat a saját felelősségére, de senki nem mondja meg neki fölülről, hogy akkor ezt teheti, vagy nem. Én megpróbálom, aztán majd a választók eldöntik, hogy jó volt, vagy nem, meg hát a helyzet is adja, hogy jó volt vagy nem. Ilyen volt, amikor maszkokat gyártottunk akkor, amikor még az volt a hivatalos verzió, hogy a maszk az nem jó, meg nem is kell. Még ezt mondogattam, hogy lehet cecília.

- Akkor utána kiírták az egészségügyi intézményekbe, hogy egészséges ember, ne hordjon maszkot.

- Így van, tehát hogy itt tartottak, de mi ennél is többre gondolkoztunk, mert amikor Kínában először megjelentek a hírek a vírusról, akkor egy vezető én igazából csak ilyen egy pontként én előhoztam, hogy ha bármi történne itt Magyarországon, akkor hogyan állunk az egészségügyi intézményekben mondjuk maszkokkal? Mivel vagyunk felszerelve. És amikor már helyzet lett, bár még messze volt a komolyabb helyzet, még nem volt kihirdetett veszélyhelyzet, akkor én pontosan tudtam, hogy ha lépni kell, akkor az mennyibe kerül, hol mi kell, és hogy mivel szolgálunk, és az egészségügyi intézmények is tudták, hogy jönni fogunk. Tehát, hogy kell előre gondolkozni, kell kreatívnak lenni, meg bátornak kell lenni, és szerintem ezt meg tudjuk tenni. A másik, az pedig egy baloldali gondolkodás, most mondom, szociáldemokrata, szociálisan érzékeny gondolkodás, ami szerintem Európában olyan nagyon nincs más, egymástól távol, csak más módon jelenik meg a különböző pártok esetében. Nálunk szerintem óriási különbségek vannak, az azt hozza, hogy én tényleg azt akarom, azokat a problémákat akarom látni, ami a város lakóinak a problémája, és azt akarom megoldani, hogyha baj van, akkor is. Tehát, hogy nem mind a központi által vezetett kormány, amit mondtál, hogy mondjuk neki fontosabb a stadion, mint az egészségügyi ellátórendszer, merthogy egy másik érdekkörnek a problémáit, idézőjelben, vagy egyáltalán a kívánságait, igényeit akarja menedzselni és megoldani, az egy másfajta döntési helyzetet igényel. Viszont mi, amikor kitört az egészségügyi válság, amit követt ez a szociális válság, akkor egyből tudtunk gyorsulni önkormányzati intézkedésekkel, akár a munkájukat hirtelen elvesztő embereknek is adni átmenetileg 100 ezer forintot, ami utólag, több hónappal később kiderült, hogy sok embernek az életét mentette meg, majdnem hogy szó szerint is, de azt, hogy tud-e a hónap végén ételt adni, azt ezzel tudtuk megoldani, és nagyon sokan jöttek oda az utcán, hogy köszönik. Nem jobb, nem baloldali, nem azon az alapon, merthogy amit mondtál az elején a közvélemény-kutatások, azok persze jó dolgok, de számomra sokkal fontosabb mérce az, hogy odajönnek az emberek, és maguktól is mondják, bármerre is járok, és sok mondat úgy kezdődik, hogy én jobboldali vagyok, Fidesz-szavazó voltam vagyok, de polgármester úrra szavazni fogok, merthogy ez nekik tetszik, ami történik. Tehát ezt én érzem. És szerintem ez a közvetlenség, meg azt, hogy tudják, hogy számíthatnak ránk, és hogyha hibázunk, akkor is elmondjuk, hogy mondjuk esetleg hiba volt, tehát abban is számíthatnak, hogy nem mindenre azt mondjuk, hogy szuper jól sikerült, hanem hogy igen, ezt elrontottuk, de indulunk egy más úton. Na, ez a másik oldalról nem elképzelhető, merthogy az egy merev rendszer, ami hogyha bármelyik ponton megtörik, akkor törne az egész, és szerintem ez a legnagyobb hátránya, mert várospolitikát meg így nem lehet csinálni.

- Nem volt egyszerű az elmúlt négy évünk. Nekem az első év az hozta a tipikus stressz ébredést. Gyakorlatilag minden éjjel hajnali kettő és három között én fenn voltam, válaszolgattam az e-mailekre, illetve az egyik cégvezető jelezte, hogy ő megkapja tőlem hajnali kettőkor az üzeneteket, de hogy ez biztos fenntartható-e így, és nyilván nem az.

Elég sokat foglalkoztam ezzel, hogy életben is maradjak stresszkezeléssel. Tanultam sok mindent, sok mindenkitől, légzéstechnikát, sportot. Érdekes módon az egyik legjobb tanácsot dr. Bagdy Emőkétől kaptam, ha nem is közvetlenül, de őt olvasva őt hallgatva. Amikor az embernek azt mondják, hogy lazítson, meg pihenjen, nekünk ilyeneket szoktak ilyen tanácsokat adni, ugye? Hát ugye ettől az ember csak még feszültebb lesz, ugye. Én azt tanultam tőle, hogy lazítani nagyon nehéz, de feszíteni azt mindig tudunk. És amikor az ember nagyon-nagyon feszült, akkor addig kell akár az izomzatot feszíteni, amíg egy önkioldó rendszer el nem engedi az egész testet. Szerintem szükség van ilyesmire. Nálad mi a stressz menedzsment módja?

- Nekem ezzel kell a saját helyzetembe adóst leszedni, meg hát vezetőként a többiekét is. Az utóbbi az biztos, hogy jól megy, merthogy én alapvetően egy nyugodt természetű ember vagyok, és ez a nyugalom általában átárad. Tehát van, amikor csak azért jönnek be vezetőtársaim, hogy elmondják öt mondatban a problémájukat, és mondok rá igen, nemet, vagy csak egy nemet, de tudják, hogy akkor az most egy része itt van nálam, és majd kipörög belőle valami bennem. Ők pedig átadták ezt a dolgot.

- Hát ilyen személyes tapasztalatom nekem is van. Hiszen volt egy-két olyan telefonbeszélgetésünk, amikor én éppen felrobbanni készültem. Minden feszültségem a Lánchíd, hármas metró, vízcsötörés, stressz háromszöge nálam csúcson volt, akkor többször tudtál ilyen nyugalmat adni.

- Igen, mert ugye te vagy az az ember, amit látok, kevés ilyen van, aki teljesen magáévá teszi a városnak a problémáját, azonosul vele, hogyan beszélsz, abban is az van, hogy a te költségvetésed, a csel, a te vízcsöpped, a te hidadat. Tehát, hogy minden ilyen szempontból, ez egy munkamódszer, vagy valaki, ez nagyon nehéz dolog. Tehát, hogy ezt így menedzselni is csinálni, valószínűleg a leghatékonyabb egyébként.

- Nem tudom, de elég veszélyesnek tűnik.

- Csak a legnehezebb egy személynek ezt saját magába vinni. Tehát az, hogy imádod a várost, de nem te vagy a város és annak minden problémája. Ezt valahogyan el kell különíteni. Hamar rájöttem, hogy én elsüllyedek az elején, és fogytam 6 kilót, körülbelül mire minden dolgot helyére tettem, kívül-belül, és beállt egy működés, és mire ezt magamban helyre tettem, ez bizony idő volt. Én Pásztor Bélának a legidősebb polgármesternek, a legtöbb ideiglenes polgármesternek az egyik mondata ragadt meg bennem egyszer, aki azt mondta, hogy ő minden reggel úgy kel föl, hogy a függöny szétnyílik, van egy napja, és amit csak tud, megcsinál a lehető legjobb érzésre, és este lemegy a függöny, és minden haragot, minden rosszat ő, minden függöny lehúzásnál ezt így elképzeli, elenged, és másnap reggel új függöny nyílik, új esélyekkel, új emberekkel. Na most ezt egy ilyen bölcs ember meg tudja csinálni, azért nekünk ez annyi minden kihívással együtt nehéz, de én próbálom. Tehát én próbálom ezt a stresszt egy kicsit úgy kezelni, hogy ahogy mondtam neked, mindig keresek egy másik nézőpontot. Ez a divatos szó, hogy át kelletezzük a problémákat, de hát ez mindig csak az adott problémára szól. De hogyha már nagyon elsüllyedünk, és nagyon sok van, akkor én kívül helyezkedek, akár valamit olvasok, vagy valami teljesen máson gondolkozok, akár a lét értelmén is lehet, és akkor ahhoz képest az a probléma, ami kicsinység, amit éppen adott pillanatban nem tudtam megoldani, de eddig még minden problémát meg tudtam oldani, ezt is meg fogom tudni oldani, és valahogy így relativizálom a dolgot, és a megfelelő időben előkapom, és akkor foglalkozok vele. Hát ez így elmondva nagyon könnyen és jól hangzik. Valóságban vagy sikerül, vagy nem, de az biztos, hogy kevesebb olyan idő volt mondjuk az elmúlt egy évben, amikor fölkelhettem hajnali négykor és gondolkoztam, hogy most mit tegyünk, és hogy hogyan tovább. Az első egy év az nagyjából arról szólt, hogy volt a standard hajnali három-négy, amikor mindig fölkeltem, fölébredtem, és egy két óra gondolkodás után, vagy vissza tudtam aludni, vagy nem. Tehát tudom, hogy miről beszélsz, de most, mikor már meg tudok élni sok mindent jól és talán ez az egyik legfontosabb, hogy legyen benne jó érzésünk is. Amikor megválasztottak, akkor az alpolgármesteremnek, a későbbi alpolgármesteremnek azt mondtam, hogy nagyon sok dolgunk lesz, nagyon nehéz lesz, de az nagyon fontos, hogy tudjuk mindig jól érezni magunkat. És ezt ő utána sokszor visszamondta nekem, hogy ezt mondtam neki, és őt ez tartja életben, és a mindennapokban ez nagyon sokat segít neki. Na most, ha már ezt mondtam, akkor magam is próbálok eszerint is élni és megtalálni a jót a mindennapokban.

- Mindig szoktunk, meg mindenki a közösségi médiában is megmutatja a nagy dolgokat, amiket csinál, meg épít. Én mégis szeretem azokat az apróságokat, amik itt nincs benne a tizenöt, meg húsz legfontosabb dologban, meg legnagyobb, meg legdrágább dologban, de olyan apróságok, amik valamiért mégis fontosak. Mondok egy példát. Nálam itt tényleg vannak ezek a nagy műtárgyak, és amellett mégis rengeteg örömöm van egy olyasmiben, hogy egy hód Budapesten. Érdekes, vannak hódok már Budapesten. Épített a XV. kerületben egy gátat, és visszaduzzasztott egy apró pici patakot, és csinált belőle egy nagy tavat. És eddig minden szép és jó, de ez a tó elért egészen a MÁV töltéséig, a vonat töltéséig, és a sztenderd eljárás az lett volna, hogy akkor fogják és elbontják a hódvárat, és kész, lerombolják. És kimentünk együtt a MÁV-val, a természetvédőkkel, és együtt találtunk a vizes céggel, tehát a csatornázási művekkel, és együtt gondolkoztunk egy kicsit, hogy oké, lehet-e olyan megoldást találni, amivel a hód is megmarad, meg ez az új élőhely, amit létrehozott, és a MÁV töltését se teszi tönkre. És sikerült ilyet találni, és ez apróság. Nyilván a nagy dolgok mellett nem tűnik olyan fontosnak, de nekem igazi örömöt és érdekes ez a sikerélmény. Nem tudom, van-e olyasmi nálad, ami nincs benne tényleg a top 10-ben, de mégis örülsz neki, hogy változtatni tudtál valamin?

- Ilyen hasonló volt egyébként még ellenzéki képviselőként, amikor egy bicikli után sikerült megmenteni pár fát, merthogy keresztülment volna rajta, és egy kicsit most jobban kanyarog, meg lehet kicsit meredekebb is az a rész, de a fák megmaradtak, és én tudom, hogy ez milyen jó érzés. Hát nekem ennél talán nagyobb is, meg mégse. Így, amit most így elsőre eszembe jut. Szombathelyen van egy nagyon emblematikus rész, az egykori felszabadulási emlékmű is annak a környéke, az egy olyan rész, ahol mindig párok járnak ki, meg családok, és nagyon-nagyon elpusztult volt a bepusztult volt az elmúlt 30 évben, és látszott, hogy a prioritások között az nem lesz benne az első tíz-húszban, de még sokba sem, mert nagyon sokba kerülne a felújítás, ha utak vannak, ott egy nagyon rossz állapotú lépcső, az idősek föl se tudtak menni. Én meg az egyik legfontosabb célnak tűztem ki magamnak, hogyha bármilyen módon tudok arra bárhonnan pénzt szerezni, akkor az legyen megcsinálva, és legyen egy igazi közösségi tér ott Szombathelyen. És aztán jött egy vállalkozó, akiről azt gondoltam, hogy ő eléggé lokálpatrióta, de hogy ezért még nem mutatta ezt meg, mert más városokban már sok mindent csinál, de Szombathelyen nem, és több beszélgetés után meggyőztem, hogy neki itt is lenne esetleg dolga ebben, és hogyha már ilyen van, akkor olyat vállaljon föl, ami nem a klasszikus, hanem mondjuk ennek a résznek az igazi rendbetétele. És azért nem olyan kicsi, mert ez egy 120 millió forintos történet volt azért, ami nem egy kevés, de semmilyen városi pénz ebben a részében nem volt. Padokat aztán tettünk ki saját pénzből, meg egy-két dolgot így kiegészítettünk, de egy gyönyörű rész lett belőle, nagyon rövid időn belül, és azt látom, hogy tele van emberrel. Most ott kert mozi van, ezer embert, kétezer ember megy ki, de hogy csak úgy tegnap sétáltam éppen arra, a párok leterített kis lepedővel, pléddel piknikeznek, családok vannak, és egy gyönyörű koncerthelyszín is lett belőle, a rendezvénytéren már szimfonikus zenekar is játszhatott. Tehát, hogy a városnak egy olyan része, amelyik szerintem szimbolikus az egész város szempontjából, és ezért fontos, és biztos, hogy a következő ötven évben sem történt volna vele semmi, hogyha mondjuk ezt én nem irányítom ide. Úgyhogy nekem ilyen van, amit magamhoz kötök, nem a város pénzébe került és jó érzés.

- Jaj, de szuper! Ugye elég sok szó esik ma az Európai Unióról, az európai uniós tagságunkról.

Sok olyasmi, amivel én nem értek egyet, ezért én mindig meg fogom kérdezni, hogy mit adott nekünk az Európai Unió, mit adott Szombathelynek az Európai Unió. Akár az elmúlt néhány évben, akár korábban, és nyilván nektek, ahol ha messzebbre dobunk, akkor már egy másik európai uniós országban élünk Ausztriában. Nyilván még inkább fontos. Nem tudom, hogy ez hogy jelenik meg a te gondolkodásodban. Magyarország a városod európai tagsága?

- Igen, ahhoz, hogy a közelsége miatt talán egy kicsit más helyzetben vagyunk, amin mondjuk abból láttam, hogy nem lehet felelőtlen mondatokat mondani, legutóbb pár hete Hende Csaba, a Fidesz országgyűlési képviselője, a szombathelyi képviselője mondott valami olyasmit, hogy most már utolértük Ausztriát. Na, de hát ugye ott lakunk 20 kilométerre. Se. Hát én annyi nevető fejet nem láttam még, kommentem lesz, fölrakta a Facebookra, meg utána, amit megírtak, mint bármikor korábban, ahhoz képest. Tehát, hogy egyszerűen kinevették, merthogy pontosan tudják, hogy Ausztriában milyen élet van, sok esetben milyen magától értetődő sok minden, ami hozzánk, ami nálunk egyáltalán nem.

- Sokan jönnek át dolgozni.

- Sokan jönnek át dolgozni.

- Sokannak kell dolgozni, így van. Más munkakultúra, más gondolkodásmód, ami persze nem jó, mert az ember a saját hazájában szeretne élni és dolgozni, és talán az Európai Unió furcsa módon kicsit erről is szól, hogy azt a lehetőséget adja meg, hogyha jól tudnak élni ezekkel a forrásokkal, hogy mindent, amit ad az Unió, hogy az ember a szülőföldjén, amihez én hitem szerint van egyfajta fiziológiai kötődés is, tehát az ember ott szeret igazán élni, egyszerűen ott érzi magát fizikailag is a legjobban, adja meg azt a lehetőséget, hogy ha a feltételeket meg tudjuk ehhez teremteni, akkor ott is éljen. Tehát akkor jönnek vissza a gyerekek, akkor jönnek oda, jönnek méltó körülményeket az idős szüleink, az Unió ehhez egy komoly biztosíték. Tehát nem egyszerűsíteném le az infrastrukturális részre, ami hatalmas segítség, mostani top programunk, borzasztó eredeti operatív program, ha megkapjuk majd, a 14 milliárdból 8 milliárdot útfelújításra költünk, ennél többet nem lehet erre költeni, de ezek a különböző hiányzó fejlesztéseink. Tehát ez sem ment nélkülük, de nem csak erről szól ez a történet, ez egyfajta érzés, és én úgy hiszem, hogy a szombathelyiek ezt itt a nyugati határ mellett tudják, értik, és fontos számukra ilyen értelemben az Európai Unió. Még hogyha ez egy megfoghatatlanabb dolog is, de hogyha már csak sokan a mostani generációban, a gyerekem generációjában mindenki beszél nyelveket, több nyelvet is, máshonnan is tájékozódnak, tehát egyszerűen érzik, hogy más a lüktetése ennek a történetnek, és ezzel csak jobbá tesszük a saját közösségünket meg hazánkat. Én abban hiszek, hogy a mi értékeinket rengeteg van, ami van, azt meg kell tudjuk mutatni, legyünk rá nagyon büszkék, de úgy, hogy mi is lássuk, hogy hol máshol, milyen érték van, és amit lehet tanulni, azt tanuljuk és hozzuk haza. Valahogy így függ össze az Unió.

- Beszéltünk a technológiáról az elején. Én nagyon nagy érdeklődéssel követem azt, ami a világban zajlik, technológiai forradalom. Talán itthon az elsők között kezdtem el használni a CHGPC-t is, mindegyik más valami focibajnoksággal volt elfoglalva, amikor ez így megjelent szépen csöndben, és azóta is próbálom beépíteni az életembe, mert látom, hogy át fogja alakítani nem önmagában a CSPT, de a mesterséges intelligencia, általános mesterséges intelligencia, robotizáció, automatizáció meg fogja változtatni. Nem csak az, hogy mit dolgozunk, hogyan dolgozunk, ehhez kapcsolódóan hogyan közlekedünk, át fogja alakítani az egészségügyet, egyértelműen át fogja alakítani az oktatást is, hogy hogyan tanulunk, mit tanulunk, milyen típusú szakmákra van szükség, de szoktam azon gondolkozni, hogy hogy lehet használni a CSGP-t így az önkormányzati világban. És ugye egy érdekes példát találtam, egy japán település elkezdte használni arra, hogy közérthetővé tegye az előterjesztéseket. Mert ugye mi is itt vagyunk politikusokként, és amikor először bekerültem a közgyűlésbe és elkezdtem előterjesztést olvasni, aminek elvileg az a feladata, hogy közérthető legyen. Na most ezek az előterjesztések ugye sok jelzőt lehet rá akasztani, a közérthetőségtől nagyon messze vannak. Ugyanez a hivatali levelezés, tehát én, aki rengeteg számvitelt tanultam, nagyon sokat küzdöttem régen az APEH leveleivel, vagy most már NAV, és mivel régen az adóbevallásokkal is, meg az összes hivatali levéllel. Nyilván ez a rutinom megérkezett. Mi is nézegetjük ezt, hogy hogy lehet a technológiát arra használni ma egy ilyen nyelvi modellt, hogy közérthetőbbé tegye azt, amiket írunk, amit csinálunk. Nem tudom, hogy nálad személyesen megjelent-e már, használod-e, nézegetted-e vagy gondolkoztak-e ilyesmiben?

- Én magam úgy használom, hogy nem használtam, de a titkárságvezetőm, hogyha valamilyen téma van, magától elkezdte beírni, és egy több vázlatot le szokott tenni, hogy egyébként a cselekedeteit pedig így fogalmaznám ebben az esetben, és akkor így átfutom. Ez azt is hozza, hogy egyből észreveszem, hogy máshol ilyennel találkozok. Tehát amikor mondjuk valaki akar nekem egy beszédet megírni, és látom a paneleket így egymás után, akkor tudom, hogy mennyi energiát fektetett ebbe. Ugye magam írom a beszédeimet, de hogyha mondjuk egy köszöntőt vagy ilyesmit a nevemben, akkor van olyan, hogy azt nem én írom meg, de aztán átnézem.

Engem inspirál, tehát inkább én tartok a fejlődésben, hogy érdekel, meg inspirál, merthogy van úgy, hogy inkább ahhoz képest szeretnék valami mást mondani, ha van saját gondolatom. Nem lehet az embernek mindig mindenről saját gondolata, úgyhogy egyáltalán nem baj, hogyha van egy ilyen uniformizált gondolkodás, amit látok, és azt is tudom, hogy nagyon meg fog változni a világ. Tehát az első lépésünk volt, hogy mikor a papíralapot megszüntettük, az önkormányzatnál is digitálisan álltunk át a közgyűlésnél, amit nem lehetett korábban elérni, de hát ez semmi. A valóságban az, ami történni fog, az pont, amiről beszéltem, hogy át fog alakulni minden, és valójában ma arról kéne beszélni, hogy ne legyünk vesztesei ennek, mint Magyarország. Vagy ne legyünk vesztesei most ilyen felelősségi körömben, mint Szombathely, és nagyon nehezen megfogható ez, hogy nem leszünk ennek vesztesei. És itt jön megint be az Unió, hogy az ilyen típusú kérdéskörökhöz mind globális gondolkodást igényelnek, amihez partnerek kellenek, szövetségesek kellenek, mindig eggyel nagyobb szinten való döntés, hiszen hogyha lenne egy olyan közös gondolkodás az egész világban, ami mondjuk a mesterséges intelligenciára vonatkozik, akkor szerintem mindenki nyugodtabban alhatna.

- Hát úgy, ahogy a klímaváltozás kapcsán.

- A klímaváltozás és még van egy-két ilyen téma, ami másképpen nem oldható meg, de amíg erről beszélni is tabu, addig én szerintem bajban vagyok. Márpedig mindig az történt, a nagyobb válság után kikényszerítette azt, hogy nagyobb közösségek gondolkozzanak együtt és vigyázzanak is egymásra. Az Európai Uniónak tulajdonképpen ez a létrejötte és az alapja, és ennek kéne mennie hosszú távon is, csak ezt sokszor elfelejtjük, mert ha eltelnek az évtizedek, jönnek újabb generációk, akkor másképp gondolkoznak erről. Én abban hiszek, hogyha az emberi élettartam sokkal hosszabb lenne, egészen másképp gondolkoznánk ezekről is. És azt is tudom, hogy ezeket jól kell adagolni. Tehát amíg a kátyúkkal kell küzdenünk nap mint nap, és azt is meg kell oldani, mert különben nincsen hiteled más kérdésekben, addig nem erről fogok beszélni a mindennapokban. Ez olyan, amit csinálni kell, először a véleményformálókat, legalább a gondolatot elültetni, és aztán egyszer csak a helyzet úgyis hozni fogja magától. Sajnos általában úgy, hogy valamilyen válság után következik ez be, mint ahogy a Covidnak is volt egy csomó olyan következménye, ami Covid nélkül nem lett volna a világunkra.

- Felgyorsította nálunk a távmunkát, nem tudom, hogy nálatok volt-e ilyen hatással. Ugye mi a közlekedésben nagyon láttuk a Covid hatását, nem csak akkor, amikor lezárás volt, meg nyilvánvalóan akkor kevesebben közlekedtek, de azóta se tért vissza mindenki, sem az autó, sem a közösségi közlekedésbe, és ezt nagyjából mi a távmunkának tudjuk be, hogy sokkal gyorsabban terjedt el, mint ahogy az előrelátható volt. Nem tudom nálatok. Láttok-e ilyesmit?

- Volt ilyen, főleg abban az időszakban, amikor Covid volt, és azóta is azért van ilyen, de nincs még abban a mértékben, ami a közszférába azért nehéz, mert az emberek kívülről azt látják, hogy márpedig a közszférában lévők menjenek be és dolgozzanak, ott legyenek ott reggeltől estig. Ők nem a hatékonyságot nézik, meg hát vannak ezek a hiedelmek. Tehát a közszférában szerintem ez a változás azért lesz nehezebben elérhető, merthogy nagyon könnyen támadható ok és indok nélkül, meg hiányzik az a törvényi háttér, amelyik ezt megnyugtatóan tudná szabályozni, de biztos vagyok benne, hogy ez lesz a jövő.

- Nyár van nekem ez az olvasás ideje, tehát ilyenkor szoktam szépirodalmat olvasni, mert egyébként az ember szerintem mindketten rengeteget olvasunk, de ez főleg a munkához kapcsolódik.

Van olyan könyv, amit mostanában olvastál, és úgy benned maradt, és szívesen, vagy hogy egyáltalán mi az, ami miatt benned maradt, és érdemes róla beszélni vagy gondolkodni.

- Én sok-sok fajta könyvet szeretek olvasni, tehát nem szeretek egyfajtát, és a kikapcsolódáshoz mindig teljesen más kell. És igen, a szépirodalom az mindenképpen szükséges.

Magyarokat is szeretek, Grecsó, aki kortársam, most legutóbb őt olvastam, de úgy van, hogy elolvasok egy könyvet félig, és akkor később újra előveszem, amit mondjuk többször olvastam egyetemben, az a Mester és Margarita.

- Én is.

- Valami oknál fogva, az vonz. Tehát, hogy az igazi hozzám közel álló könyvek, azok túlmutatnak. Így nem csak a mindennapokon, hanem a világunkon is nem tudom, tehát hogy valahogyan egyetemlegesek. Aztán vannak olyan könyvek, amiket mondjuk például Harryt szeretem, azt kimondottan tudom, hogy mostanában divat, de nem azért szeretem, mert divat, hanem azért, mert olyan gondolkodást indít el bennem is, amit más nem. És azt azért szeretem néha olvasni, hogy úgy kapcsolja ki, hogy ezt a végességünket mutatja meg számomra, mert az emberi létnek a végességét azzal, hogy megmutatja a történelem és az eredeti időket, meg a történelmi időket, hogy hogyan változtunk, és ez egyszerre hozza ezt a szomorúságot is, ami a végességgel jár, és azt a gyönyörűséget is, ami az egyszeri életünkből adódik, és hogy azt hogyan kellene élni. Tehát ez is egyfajta emlékeztetés arra, hogy hogyan kéne a mindennapokban is élni, ami meghatározza nyilván a munkát is. Vagy Ulickajának a Stein a tolmács volt, ami nagy hatással volt rám.

- Igen, én ezt tőled kaptam. Ezt nagyon szerettem én is.

- Igen. Úgyhogy ez egy nagyon jó könyv. Az pedig arról szól leginkább, hogy egy holokauszt túlélő katolikus pap lesz Izraelben. Tehát ez egy egészen valószínűtlen konstelláció, és mégis többletértéke van önmagánál, mint csak maga a történet. Én azt szeretem, amikor valami több, mint önmaga.

- Szerintem tökéletes zárszó is.

Csak még egy annyit Harryway szótól, hogy én azért nagyon szeretem az ő gondolkodását, mert nagyon sok problémát feltesz az asztalra, és kétféleképpen lehet ezeket közelíteni. Az egyik a pesszimista megközelítés, az úgyis mindegy, és úgyis reménytelen, meg mind meghalok. És van a másik, az optimista megközelítés. Nekem ez az alap idézetem Teller Edétől, mert ő az optimista ember ugye úgy gondolkozik erről, hogy a jövő bizonytalan, ezért mindent el kell kövessünk, hogy a jövő jobb legyen. Ez az optimista ember, ez ilyen, és kötelességünk optimistának lenni. Nagyon köszönöm, hogy eljöttél velem beszélgetni, sok sikert a további munkához. Köszönöm.

- Én köszönöm, örülök, hogy tudtunk beszélni.